Úton vagyunk
Van egy régi történet egy vándorról, aki hosszú napok óta gyalogol a poros országúton. Egy faluba érve megkérdezi az első szembejövő idős férfit: „Milyen emberek laknak errefelé?” „Mondd meg inkább te – válaszolja az öreg –, milyenek voltak azok, akik mögötted maradtak, akikkel eddig találkoztál az utadon.” „Barátságosak, segítőkészek, nyitottak.” „Akkor itt is ilyen embereket találsz.”
Forrás:Unsplash
A vándor továbbment, de a történet velünk marad. Mert nemcsak azt mondja el, hogy az út formálja a tekintetünket, hanem azt is, hogy az ember élete maga is út. Nem véletlen, hogy a kereszténységet kezdetben egyszerűen „az Útnak” nevezték. Hitünk nem mozdulatlan eszmerendszer, nem vitrinben őrzött örökség, hanem élő, dinamikus valóság. Isten népe úton van. Az üdvtörténet egyik meghatározó képe az útra kelő ember. Ilyen például Ábrahám, aki elindul az ismeretlenbe, de gondolhatunk az emmauszi tanítványokra is, akiknek útitársául szegődik a feltámadt Krisztus. Az egyház története is ilyen útitársak története, misszionáriusoké, zarándokoké, keresőké és tanítványoké.
Nyári összevont számunk minden írása erre emlékeztet: lehet, hogy négy vagy két keréken, gyalogosan, történelmi emlékek között vagy a jelen kérdéseit kutatva, közösségben vagy csendes imádságban, de mindannyian úton vagyunk. A Szív júliusi–augusztusi lapszáma a nyár ünnepeihez és jeles évfordulóihoz kapcsolódva kínál tartalmas olvasmányokat. Helyet kap benne Loyolai Szent Ignác tihanyi halotti maszkjának története, a mohácsi csata évfordulójának történelmi és lelki üzenete, valamint több írás is Szűz Máriáról. Emellett többek között ellátogatunk egy mecseki családi vállalkozáshoz, beszélgetünk az egyetlen magyar taizéi testvérrel, és bepillantást nyerünk egy kerékpárkészítő üzem világába. Sokféle út, sokféle történet – mégis mind ugyanarra hív: a világ és önmagunk mélyebb megismerésére.
Mert amíg úton vagyunk, addig van remény, van növekedés, van találkozás. Mert Isten népe nem megérkezett, hanem úton lévő közösség. Az evangélium pedig nem lezárt történet, hanem ma is folytatódó út. Jó utat kívánunk ehhez a nyárhoz – és ahhoz az úthoz is, amely minden lépésünket Isten felé vezeti.
