Az ifjúság nevelése és a világ megújítása
Ignáci pedagógia a XXI. században
Mi az iskolai oktatás-nevelés célja? Hogyan és mit tanítsunk a XXI. században? Milyen változásokat kell rugalmasan követnünk, és melyek azok az értékek, amelyeket meg kell őriznünk?
Kevés olyan téma van, amely annyira megosztó, ugyanakkor mindenkit érdeklő, mint az iskola világa. Mindenkinek vannak személyes élményei róla, és mindenkinek van olyan hozzátartozója, ismerőse, barátja, aki most is részese az oktatás világának diákként, tanárként vagy szülőként. Joggal feltételezhetnénk, hogy akkor közös nyelvet beszélünk, és hasonló tapasztalati alapról indulnak a párbeszédeink. De ez nagyon messze áll a valóságtól. Mi az iskolai oktatás-nevelés célja? Hogyan és mit tanítsunk a XXI. században? Milyen változásokat kell rugalmasan követnünk, és melyek azok az értékek, amelyeket meg kell őriznünk? Élmény legyen a tanulás, vagy olyan erőfeszítéseket igénylő tevékenység, amelynek során önmagunkat kell legyőznünk?
Fotók: Fényi Gyula Jezsuita Gimnázium
A miskolci Fényi Gyula Jezsuita Gimnázium, Kollégium és Óvoda működésében napi szinten kerülnek elő ilyen és ehhez hasonló kérdések. Az iskola több mint harmincéves működése alatt számos kiváló pedagógus, igazgató és jezsuita kereste a válaszokat lelkigyakorlattal, bátor pedagógiai megoldásokkal, képzésekkel, bekapcsolódva a világ jezsuita iskoláinak hálózatába. Komolyan hisszük, hogy az ifjúság nevelése a világ megújítása, ahogyan Juan Bonifacio SJ, a korai jezsuita pedagógia egyik gondolkodója fogalmazott. Azok a mai fiatalok, akik a mi iskolánkban tanulnak és formálódnak, a holnap értelmisége, szülők, társak, vezetők lesznek. Hogyan is ülhetnénk nyugodtan a pedagógiai elméletek és rutinok nyújtotta látszólagos biztonságban? A magis szellemében állandó megújulásban és útkeresésben vagyunk, hasonlóan a hegymászóhoz, aki a legmegfelelőbb utat keresi, hogy feljusson az áhított hegycsúcsra.
A tavalyi esztendőben meglátogatta iskolánkat Arturo Sosa SJ generális atya. A látogatás során elhangzott gondolatai elgondolkodtatók és iránymutatók, és ihletet adtak egy kötet gondolatának megszületéséhez. Amikor bennünket, tanárokat köszöntött, azt mondta, mi vagyunk azok, akiknek az arcát látva a diákjaink találkoznak az ignáci örökséggel. Ez hatalmas felelősség és lehetőség. Mit is teszünk, hogyan működünk az iskolában, hogyan tartjuk életben ezt az örökséget? Hogyan formáljuk a diákjainkat másokkal és másokért élő emberré? Hogyan lehet láttatni az ignáci lelkiség örömét? Szavai megerősítettek minket abban, hogy nem a múlt mechanikus ismétlésére vagyunk hivatottak, hanem arra, hogy felismerjük, mit kíván tőlünk ma a világ.
A lelkesedést követte a gondolat, majd a szándék: a jó gyakorlatokat, kísérletezéseket, terveket, vagyis mindazt a hagyományos és megújuló módszertant, amely meghatározza iskolánk mindennapjait, mutassuk be egy pedagógiai tanulmánykötetben. Nem azért, mintha pontosan ismernénk az utat, vagy tudnánk a választ minden kérdésre. De van iránytűnk – az ignáci pedagógia –, vannak tapasztalataink, már bejárt ösvényeink és olyan szakaszok is, amelyeken még keressük a továbbvezető utat. Célunk, hogy inspirációt és ötleteket adjunk a pedagóguskollégáknak, bepillantást nyújtsunk a tanárok szakmai és nevelési munkája iránt érdeklődő szülőknek, és nem utolsósorban magunk is tanuljunk a folyamat során, amikor a magunk és mások tapasztalatait struktúrába rendezzük, és reflektív módon értelmezzük. Szeretnénk megmutatni, mi az, ami jól működik, és amire büszkék vagyunk, de azt sem rejtjük véka alá, hogy bizony számos nehézség és megoldandó új helyzet teszi próbára az elhivatottságunkat nap mint nap.
Az ignáci pedagógia talán legismertebb pillére a teljes ember nevelésének gondolata és az
a törekvés, hogy az akadémiai kiválóság emberi kiválósággal párosuljon. Készülő kötetünk írásait – noha műfajukban és témájukban nagyon különbözők – egybefűzik a fenti gondolatok. Szólunk majd az ignáci pedagógia, a sport és a művészetek, a közösségépítés és a szolgálat területeiről, valamint az osztálytermi és kollégiumi nevelésről. Megismerhetik a humán és reál műveltségi területek tanítása során kiérlelt jó gyakorlatainkat, az iskolalelkészség működését és munkáját. Bemutatjuk a nemzetközi kapcsolatok kialakítása és működtetése, valamint az idegen nyelvek tanítása során szerzett tapasztalatokat és azokat a módszereket, amelyekkel hidakat lehet építeni kultúrák és emberek között. Egy modern iskola nem működhet jól a digitális technológia és a mesterséges intelligencia jelenségeire válaszul alkotott pedagógiai stratégia nélkül, ezért írásainkban ezt a témát is körbejárjuk. Nem kész recepteket szeretnénk adni, hanem kipróbált gyakorlatokat, tapasztalatokat, sikereket és kudarcokat is megosztani, amelyek alapján más iskolák és pedagógusok is továbbgondolhatják működésüket. Nemcsak a pedagógiai szakemberek, iskolavezetők, kollégák számára szolgálunk majd érdemes és érdekes munícióval, hanem az iskolai kultúra, a szülői együttműködés és az iskolai segítőhálózat tevékenysége iránt érdeklődő laikus olvasóknak is. Hiszen a felelősségünk – ahogyan a fiatalok formálta jövőnk is – közös.
