Honlap/holnap készítés
Ismerkedés Pintér Klárával és Németh Mihállyal
„A hagyományt elsősorban a tartalom őrzi meg, a vizuális eszközök pedig a befogadását segítik” – vallja a Németh–Pintér házaspár, akik A Szív magazin új honlapjának dizájnját és a jezsuitakiado.hu ráncfelvarrását tervezték meg nemrég.
Hogyan lett a honlapkészítésből közös hivatás, és milyen együtt dolgozni házaspárként?
Pintér Klára: Először együtt dolgoztunk, és csak utána lettünk házaspár, így számunkra ez mindig is természetes volt. Egy svájci tulajdonú életmódmagazin-kiadónál találkoztunk, és hosszú éveken át dolgoztunk együtt. Közben láttuk, hogy jól működünk csapatként, és ebből szinte természetesen következett, hogy ha cégen belül működik a közös munka, akkor saját vállalkozásban is működhet. Egyébként nemcsak honlapokat készítünk, hanem húsz év kiadói és ügynökségi tapasztalattal nyomtatott magazinokat és digitális tartalmakat is. Abban segítünk a megrendelőinknek, hogy az üzenetük a megfelelő csatornákon és eszközökkel jusson el a közönségükhöz.
Németh Mihály: A mi területünk a marketing, a reklám, a grafika, a közösségi média és minden, ami ezekhez kapcsolódik. A közös munkánkban az a jó, hogy ugyanazt a feladatot két különböző oldalról tudjuk megközelíteni.
Emlékeznek még az első honlapra, amit együtt készítettek? Ma mit csinálnának rajta egészen másképp?
P. K.: Ma már rengeteg mindent másképp csinálnánk – de nem feltétlenül azért, mert akkor rosszul csináltuk. A technológia és a lehetőségek nagyon sokat változtak az elmúlt évtizedekben, és közben mi is sok tapasztalatot szereztünk. A honlap olyan termék, amelyet mindig a megrendelő igényei alapján készítünk. A vizuális és a funkcionális megvalósítás is attól függ, kinek készül, mit szeretne elérni vele, és mit szeretne megmutatni a közönségének. Ebben régen és most is az adott megrendelő igényeit tartjuk szem előtt.
N. M.: A honlapkészítés nagyon összetett feladat. Nem arról szól, hogy megvalósítom benne magam, hanem arról, hogy sok egyeztetés és közös gondolkodás során alakul ki az arculat és a vizuális megjelenés. Ebben természetesen a technológia is fontos szerepet játszik: egy tíz éve készített honlap egészen más lehetőségeket kínált, mint egy mai.
Amikor először találkoztak A Szív magazin világával, mi fogta meg önöket benne, és milyen központi gondolatból indult el az új honlap kialakítása?
P. K.: Nekem van szerencsém több mint egy éve együtt dolgozni a kiadóval tanácsadóként. Engem elsősorban a világszemlélete, a lelkisége, a kulturális igényessége és a humanista szemlélete fogott meg. Az új honlapokat elsősorban funkcionális oldalról közelítem. Két weboldalt készítettünk párhuzamosan: az egyik a magaziné, az aszivmagazin.hu, amelynek a legfontosabb feladata, hogy a nyomtatott magazin szellemiségét a digitális térben is átadja. A másik a jezsuitakiado.hu webshopja, amelynél sokkal fontosabb szempont volt, hogy a látogató könnyen eligazodjon, tudjon navigálni, és megtalálja azt, amit keres.
N. M.: Engem a magazin letisztult, áttekinthető arculata, tipográfiája, valamint az érthető és világos nyelvezete fogott meg. Ebből indultunk ki, és ezt próbáltuk átültetni a honlap látványvilágába.
Hogyan lehet egy több mint százéves lap hagyományát úgy átültetni a digitális térbe, hogy közben friss és mai maradjon?
N. M.: A Szívnek valóban százéves múltja van, de folyamatosan változik. Egy száz évvel ezelőtti újság tipográfiája egészen másképp nézett ki: akkor még ólomból állították elő a mozgatható betűket és sorokat, hagyományos magasnyomással készültek az újságok és könyvek. Ma digitális formakészítéssel és ofszet nyomtatással dolgozunk. A Szív magazin is újra meg újra frissült, legutóbb tavaly, amikor áttördelték és megújították a kiadványt. Gyakorlatilag ezt a friss arculatot ültettem át a webdizájnba.
P. K.: A szellemisége és a tartalma természetesen megmaradt. Inkább az volt a feladat, hogy a friss, digitális megoldásokat úgy emeljük át, hogy közben a kiadvány egyénisége a digitális térben is megmaradjon.
N. M.: Tartottuk magunkat a print látványához.
P. K.: Igen, ez egy nagyon jó lap, erős a kapcsolódás a tipográfia, a betűkészlet és a képi vágás között. A honlap esetében természetesen finomítani kellett rajta, hogy ne legyen statikus, hiszen a digitális tér másfajta működést kíván.
N. M.: A hagyományt a tartalom őrzi leginkább.
P. K.: Így van. Vannak olyan megoldások, amelyeket éppen a tartalom miatt nem alkalmazhattunk. Amit finomítottunk, azt is azért tettük, hogy a tartalom jobban érvényesüljön.
Van olyan apró részlet A Szív honlapján, amelyet az olvasó talán észre sem vesz, önök mégis különösen büszkék rá?
N. M.: A finom arányokat említeném. Például a rovatcímek, a szerzők, a címsorok és az alcímek kialakítását, amelyek együtt harmonikussá teszik az egészet. Az olvasó ezeket valószínűleg nem veszi észre tudatosan, mert éppen az a jó, ha magától értetődően segítik az olvasást.
P. K.: Ez a fajta harmónia észrevétlenül egyfajta komfortérzetet teremt. A webshop esetében például nagyon sokat dolgoztunk azon, hogyan jelenjenek meg a termékek, hogyan különüljenek el egymástól a szerzők, a főcímek, és hol használjunk léniákat. Az ilyesmi apróságnak tűnhet, mégis ezek vonzzák oda és tartják ott a szemet. Ennek van egy pszichológiai oldala is.
N. M.: Ezek a megoldások nyugalmat adnak az olvasónak, átláthatóvá és tisztává teszik a weboldalt.
P. K.: Az olvasó egyszerűen csak azt érzi, hogy jó ott időzni. Nem véletlen, hogy A Szív magazin oldalán az olvasók hosszabb időt töltenek, és hosszú cikkeket is elolvasnak.
Pintér Klára és Németh Mihály. Fotó: Földházi Árpád
Egy honlapkészítőnek mennyire kell „belehelyezkednie” a megrendelő világába? Egy jezsuita lap esetében például mennyire kell megérteni a lelkiségét is?
P. K.: Mi nagyon máshonnan érkeztünk. Misi art direktorként dolgozott egy reklámügynökségnél, ahol rengeteg reklámot és plakátot készített. Ott is nagyon fontos volt, hogy az ember belehelyezkedjen az ügyfél világába. Nekem rendszerszervező az eredeti végzettségem. Az én feladatom az, hogy megértsem, pontosan mit szeretne az ügyfél, mit szeretne látni, és mi a célja vele. Ehhez mi biztosítjuk a technológiai és vizuális megoldásokat.
N. M.: Amikor megtalál egy új feladat, visszamegyek egészen az alapokhoz. A Szív esetében például a Loyolai Szent Ignác által alapított jezsuita rendből indultunk ki. Utánaolvasva, átnézve, értelmezve megpróbáltam belehelyezni magam ebbe a világba. Arra is figyelnem kellett, hogy mit zárunk ki a vizuális megjelenítésből: milyen színeket, szavakat, személyeket, képeket vagy képkivágásokat nem használunk. Sokszor éppen ezek a döntések határozzák meg, hogy egy arculat hiteles tud-e maradni.
P. K.: Lényegében van egy kutatómunka és mellette rengeteg egyeztetés. Nagyon szerencsések voltunk Erikával és a magazin munkatársaival, mert sok információt adtak. Azok közé a megrendelők közé tartoznak, akik jól el tudják mondani, mit szeretnének, és segítenek megérteni azt a szellemiséget, amit képviselnek. Nagyon inspiráló volt velük dolgozni.
Mi a munkájuk legszebb pillanata: amikor megszületik az ötlet, amikor összeáll az oldal, vagy amikor először életre kel, mert megérkeznek rá a látogatók?
N. M.: Ez nálam több lépésből áll. Először fejben tervezem meg, aztán papíron, végül kialakul a számítógépes forma, amelyből az IT-sok elkezdik létrehozni az élő honlapot. Nekem az a legjobb pillanat, amikor eljön a teszt ideje, és elkezd élni az, amit eredetileg elterveztem.
P. K.: Számomra az a legfelemelőbb pillanat – azon túl, amikor először megyek fel a honlapra, és látom, mi lett belőle –, amikor az első tervek bemutatásakor megcsillan a megrendelő szeme, és érzem rajta, hogy megérkeztünk. Innentől még rengeteg munka van, de akkor megnyugszik, hogy megértettük. Én pedig látom rajta, hogy tudja: jó helyen van, el fog készülni a honlapja, szép lesz, és szeretni fogja. Nekem ez a pillanat a legszebb.
Mi az, amit a felhasználó nem lát egy honlap esetében?
N. M.: Nem látszik például, hogy egy honlap valójában hány ember összehangolt munkájának az eredménye.
Házaspárként előfordult már, hogy az egyikük azt mondja: „Ez így tökéletes!”, a másik pedig azt: „Ezt kezdjük elölről?” Ilyenkor kié az utolsó szó?
P. K.: Nálunk ez inkább úgy működik, hogy más a feladatkörünk. Misi a vizuális tervezésért és a tipográfiáért felel, az én feladatom elsősorban az ügyfelekkel való kapcsolattartás, illetve közel húsz év tapasztalatom van abban, hogy mit szeretne látni egy olvasó vagy látogató, hogyan szeretne eligazodni, s milyen tartalmi és vizuális eszközökkel lehet őt segíteni ebben. Nagyon megbízunk egymásban, ezért nincs közöttünk alá-fölé rendeltség.
N. M.: Mindig meg szoktam mutatni Klárinak a vázlatokat és terveket. Ő az első, aki meglátja, és véleményt mond róluk, és ezt a véleményt elfogadom.
P. K.: Mindig megbeszéljük a legapróbb részleteket is, az ötleteket és a lehetőségeket. Szerencsés helyzet, hogy mindketten bele tudunk helyezkedni abba, hogy mit szeretne a megrendelő. Én viszonylag szűz szemmel is rá tudok nézni arra, ami elkészült, és át tudom gondolni, hogy a megrendelő valóban ezt akarja-e látni. Ez folyamatos beszélgetés kettőnk között, és végül konszenzusra jutunk. Talán éppen ezért működünk jól együtt: meg tudjuk beszélni, mi az, amin érdemes finomítani, és mi az a megoldás, amely valóban megfelel az adott feladatnak.
Mi az, amit a közös munka során tanultak egymásról, amit esetleg nem tudnának, ha „csak” házasok lennének?
P. K.: Számomra soha nem volt kérdés, hogy Misi mennyire kreatív és elképesztően jó szakember. Ugyanakkor azt is nagyon nagyra értékelem benne, hogy képes alkalmazkodni ahhoz, amit az ügyfél szeretne látni, és hogy mennyire alaposan körbejárja, felépíti azt, amit később papíron, majd a digitális térben létrehoz. Számomra mérhetetlenül tiszteletreméltó, hogy képes elfogadni: ez alkalmazott művészet. Nem a saját munkája kritikájaként értelmezi, ha a megrendelő valami mást szeretne látni, hanem megpróbál olyan megoldást találni, amely mindenkinek működik.
N. M.: Én pedig megpróbálom szakmai szabályrendszerbe terelni a megrendelő elképzeléseit.
P. K.: Nagyon sok művészember erre nem képes. Misinek ez különleges képessége: tud alkalmazkodni ahhoz, hogy a megrendelő mást szeretne látni, és tud olyan megoldást hozni, amellyel végül elégedett lesz.
N. M.: Klárinál a mérhetetlen türelmet és az ügyféllel való együtt rezonálást emelném ki. Akár az ötvenhetedik változtatást is profi módon le tudja kezelni. Arról nem is beszélve, hogy ha este tízkor vagy tizenegykor vagyok készen a tervekkel, akkor is szívesen és boldogan megnézi.
